A következő képeslapok már a II. világháború után kerültek forgalomba. Az élet számos területéhez hasonlóan a képeslapkiadást is monopolizálta az újonnan alakult rendszer. Először az 1949-ben alapított Művészeti Alkotások Nemzeti Vállalat neve alatt jelentek meg az új lapok. Néhány év múlva a szocialista művészet hatékonyabb támogatása érdekében ezt a vállalatot átszervezték, így 1954 április 1-től az újabb képeslapokat már a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata hozta forgalomba.
A háború utáni első években még nem állt rendelkezésre elegendő olyan fotó, mely megfelelt volna a szocialista ideológiának, illetve egyszerűen még nem volt elégendő idő új képeket készíteni, így az új kiadásokhoz is még egy-egy régi fényképet használtak fel. Példaként bemutatom az alábbi lapon szereplő látképet, melyet még az 1930-as években készítettek és az akkor kiadott lapokon is szerepelt már, de ezúttal a kiadó - kb. 10-15 évvel később - a Művészeti Alkotások Nemzeti Vállalat volt.
A következő lapra is ugyan ez igaz, hiszen itt is olyan fotók jelennek meg, amiket a korábbi magánkiadásokon is lehetett látni. Ezek szerint nem csak a lapkiadást, hanem magukat a fényképeket is "államosították".
Az 1951-ben feladott lap szövege: "Kedves Etelkám, erről a füstös helyről gondolok most szeretettel Rád és megköszönöm még egyszer kedves vendégszeretetedet. Vázlatokat kellene írnom, de semmi kedvem nincs hozzá. Hazafelé XX-el utaztam. Mesélte, h. Gabiéknak már 2 csemetéjük van, úgyszintén XX Máriának is akit elvett a "famulus" Laci, Pécsett vannak. Sokat gondoltam vasárnap Reád, hogyan fogadott Gyula. Ne felejtkezz meg rólam, majd én is írok. Sok-sok szeretettel ölel és csókol Magdi."
(A háború utáni lapoknál kitakarom a címzettek nevét.)
Az 1950-es évek elejére már saját fényképekkel adták ki az új képeslapokat. A kor szellemét tükrözve ekkor teljesen eltűntek egyes korábban divatos témák, mint pl. a templomok vagy a Mária-barlang. Annál többet szerepel a községháza és a munkásotthon. Az ekkor megjelent lapok papírminősége igen gyatra volt, így már tapintásról fel lehet ismerni őket. Jellemzően szűrke vagy szépia színben adták ki ezeket.
Érdemes megfigyelni, hogy az alábbi, 1951-ben postázott lapon a községházán még nincs fent a vöröscsillag. Sajnos nem tudom, hogy ez mikor került fel az épületre,
A lapon szereplő üzenet: "Kedves Aranyom! Sokat gondolok rád ezen a szénporos kiránduláson. Kinéztem magamnak erre jó kiránduló helyeket. Vasárnap elmegyünk jó? Sokszor csókollak Laci"
A következő lapon a mostani Bécsi út (korábban Petőfi út) egy részletét lehet látni. Érdemes megfigyelni, hogy ekkor még mennyi fa volt az út mindkét oldalán. Az úttestet ekkor még macskakő borította. A kép baloldalának közepén a mostani zeneiskola látható.
Az üzenet szövege: "Kedves Gyuszikám! Ne haragudj, hogy csak egy lapot írok de csak azt írom meg most, hogy vasárnap megint megyünk Pestre a diótörőt megnézni. ha ráérsz várjál. 1/2 8-kor indulunk. Szervusz Jóska" Igazából ez a levél is egész jó kordokumentumnak tekinthető. (macskakő, fasor a főúton)
A következő két lapon a kórház épülete, illetve annak a bejárata látható. Az első fekete fehérben, a másik viszont szépia kivitelben.
A következő mozaik lap számomra elsősorban a bal alsó sarokban lévő kép miatt érdekes. Ezen feltehetően egy bányász ház látható. Az épület külső kinézete alapján ezt a képet nem az öreg kolónián fotózták. Megköszönöm, ha valaki esetleg meg tudja mondani, hol készült ez a kép. Nagyobb nagyításban jól kivehető, hogy néhány fős társaság "piknikezik" kint a ház előtt. Sajnos nem tudom, de a kép alapján úgy sejtem, hogy legalább 2 család élt egy-egy ilyen házban.
Már maga a címzés is érdekes a hátlapon. Ugyanis magán levelezésben nem gyakran találkoztam az elvtársnő megszólítással, igaz a képeslapot "Párt iskolába" küldték. "Kedves Marika Hazaérkeztünk szerencsésen, jól vagyunk. Sokat gondolok rád a lakásról még semmit nem tudok pedig jó lenne ott lenni már, sokszor csókollak a kis fiammal együtt. Ilus és Bruzika"
A következő is egy mozaiklap. A jobb felső sarokban a kórház hátsó oldala látható (legalábbis ha jól gondolom). A középen található Petőfi szobor története is érdekes. A II. világháború után az 1938-ban felavatott országzászló - ami a trianoni veszteségekre emlékeztette a község lakóit - politikailag már vállalhatatlanná vált, így ezt le is bontották. Ugyanakkor az 1848-as forradalom emlékezetét továbbra is ápolni kívánták, így 1948-ban felavatták a Petőfi szobrot, amit a korábbi országzászló talapzatán helyeztek el. A talapzatot Gáthy Zoltán tervezte. A mellszobrot a dorogi Kucs Béla készítette, aki akkoriban a Képzőművészeti Főiskola tanulója volt. (Ő készítette a Pihenő bányász szobrát is, ami most a vasútállomásnál látható). A Petőfi szobor az 1970-es évekig az országzászló helyén, azaz az Esztergomi út és a Hantken Miksa utca találkozásánál, a bánya bejárata fölött állt. A növekvő közúti forgalom miatt került át a mostani helyére, a korábbi Iskola térre. A szobor áthelyezésével egyidőben a tér is felvette Petőfi nevét. A fentiek alapján a lenti felvétel még a szobor eredeti helyén készült.
Az utolsó lapokon a munkásotthon látható. Mindhárom lapon ugyanaz a fénykép szerepel, de vagy a színezés, vagy a képkivágás különböző. A központban az orosz emlékmű áll, amit ugyan 1956. október 28-án felrobbantottak, de a forradalom leverése után újra építettek. Számomra nagyon furcsán hatnak a körülötte lévő, póznákra felszerelt vöröscsillagok. Az emlékmű 1958-ban már ismét állt, ugyanis egy egykori újsághír szerint a vasutasnapon a vasúti dolgozók megkoszorúzták azt.
A lapon található üzenet: "Kedves kis lányom kívánom az Istentől hogy ezen lapom a legjobb egészségben találjon ojanban mint minket hagyot Kedves kis lányom tudatom veled hogy 3 leveledet megkaptunk mejet nagyon nehezen vártunk nagyon örülünk hogy jó hejed van csak vigyázzál magadra valami ne érjen más többet nem írok. 15én teszek fel egy kis csomagot majd akkor többet írok. Nagyon sokszor csókol édesanyád. Kelt 1951 X 13."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése