Kedves Érdeklődők!
Már néhány éve lelkesen gyűjtöm a dorogi képeslapokat. Ennek
eredményeként mára több, mint 150 lapra gyarapodott a gyűjteményem. Ezek közül
a legöregebbet az 1900-as évek legelején adták postára, a legújabbakat pedig még
ma is meg lehet vásárolni. Bízva abban, hogy rajtam kívül másokat is érdekel a
város története, arculatának változása, ezért úgy gondoltam, legalább
virtuálisan közkincsé teszem a gyűjteményemet. A lapokat szeretném először
időrendben bemutatni, de tervezek majd tematikus összeállításokat is, ahol pl.
egy-egy adott épület időbeni változását lehet jobban szemléltetni. Természetesen
örömmel veszem, ha valaki jelzi felém, ha van olyan eladó dorogi lapja, ami még
hiányzik a gyűjteményemből. Azt is előre köszönöm, ha valaki információkkal
kiegészíti, javítja az oldalon leírtakat.
Először egy kis képeslap történelem
A mai felgyorsult, digitális világban egyre inkább kihaló
műfajjá válnak a hagyományos kommunikációs csatornák. Elég a táviratra
gondolni, amit néhány éve szüntetett meg a posta. Pedig még 20-30 évvel ezelőtt
is ez volt az üzenetküldés leggyorsabb formája. A hagyományos levelek száma is
erősen visszaesett, hiszen sokkal egyszerűbb egy e-mail vagy messenger üzenet
küldése, mint kézzel teleírni egy üres lapot, majd ezzel elballagni egy
postára, ahol majd jó pénzért el lehet küldeni a címzettnek. Ugyanígy a
képeslapok szerepét is átveszik a mai telefonok, hiszen ezekkel már nagyon jó
minőségű fényképeket lehet készíteni, majd egy gombnyomásra a világ bármelyik pontjára
el lehet küldeni ezeket egy szempillantás alatt. A gyorsaság és olcsóság
ellenére azért van egy nagy hátránya a mai gyakorlatnak. Amíg egy képeslapot
akár 100-120 év múlva is elő lehet venni, addig a messengeren kapott képeket
talán már egy év múlva sem fogjuk megtalálni a telefonunkon.
A múltba visszatekintve elmondható, hogy már az 1800 évek
elejétől, közepétől küldtek illusztrált üdvözlő kártyákat egymásnak az emberek,
de ezeket még borítékba zárva adták fel. Az Osztrák-Magyar Postaigazgatóság újítása
volt a levelezőlap bevezetése. Ennek az olcsóság volt a nagy előnye, hiszen nem
kellett külön levélpapírt és borítékot vásárolni, amik abban az időben
viszonylag drágák voltak. Ez az új termék igen népszerű lett és néhány év alatt
az egész világban bevezették. Nem kellett sokat várni és megjelentek azok a
lapok is, amelyeknek az egyik oldalára valamilyen képet nyomtattak. A másik
oldalra ekkor még nem lehetett üzenetet írni, hiszen itt csak a címzést
lehetett megadni. Ezek az úgynevezett hosszú címzéses képeslapok, amik egészen
1905-ig voltak életben. Ezt követően vezették be a ma is használt rövid címzéses
lapokat. Ebből a korszakból sajnos csak 2 db dorogi lapom van. Az 1900 évektől
a technikai fejlődésnek köszönhetően egyre népszerűbbek lettek a képeslapok és
sorra jelentek meg a helyi kiadók. Ezek elsősorban fényképészek vagy
könyvkiadók voltak. Dorogon ilyen volt pl. Binden Lőrincz vendéglős is, aki a
saját vendéglőjét örökíttette meg két képeslapon is az 1910-es években. A két
világháború közötti időszakra jellemző volt a nagy kiadók megjelenése, akik az egész
országot lefedték termékeikkel. Ilyenek voltak pl: Barasits, Karinger, Monostory.
Dorogról is sok lap jelent meg az ő kiadásukban.
A II. világháború után természetesen a képeslap kiadást is államosították. 1948 után a Művészeti Alkotások, majd a Képzőművészeti Alap Képcsarnok kiadásában jelenhettek csak meg új kiadványok. Érdekes módon kezdetben még gyakran visszaköszönt egy-egy régi, háború előtti felvétel is ezeken a lapokon. Az 50-es évek elején jellemző módon gyenge minőségű, vékony papíron jelentek meg a fekete-fehér, vagy inkább barna-fehér lapok. A 60-as években elterjedté váltak a fekete-fehér mozaik lapok. A rendszerváltás után ismét bárki szabadon kiadhatott képeslapot.
A II. világháború után kiadott lapok bemutatása során - a személyi jogok védelme miatt - kitakarom a címzett adatait.
A bejegyzések készítésénél felhasznált főbb források: Dorogi lexikon, Arcanum adatbázis, internet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése